Tudta Ön?

Életrajzok

Bády Izidor János életrajza

Szentgyörgymező, 1820. dec. 27. - Csanak, 1885. jan. 19.

Benedek rendi tanár Középiskoláinak végeztével 1839. szeptember 15.-én a szent Benedek-rendiek közé lépett; teológiai tanulmányainak végeztével 1846. július 20.-án áldozópappá szentelték. Ezen időtől fogva tanárkodott 1857-ig Pápán, 1857–1858. között Győrött, 1858–1860-ig a tihanyi apátságban. 1860–1863. közt a szentmártoni plébánia adminisztrátora volt; ezután ugyanezen minőségben Csanakra helyeztették át. Czikkei: A tihanyi hívek szép egyházi énekei. (Religio 1858.), Szent Benedek sat (Katholikus Néplap 1859. 1861.) További információ itt és itt.

Baksa Kálmánné több mint 30 éve dolgozik pedagógusként. Olyan hagyományokat teremtett és indított útjára, olyan szellemi pezsgést teremtett, amilyenre kevés példa akad a magyar oktatásban és közművelődésben. A művészetekkel, a múlt és a jelen hiteles tanúival nemcsak az irodalmi kávéházakban, a könyvtári órákon, a Galgóczi Erzsébet Emlékszobában, hanem a hétköznapokon is találkozhattak az általa szervezett, rendhagyó irodalomórákon a tanulók. Szakmai támogatója, szervezője a „Hegyalján innen- Sokorón túl” regionális népmesemondó versenynek immáron 15 éve.

Lovászi 1941. február 24.

Baksa Kálmán, Lovászi, 1941.02. 24. Szülei: Baksa Péter, Varga Anna. Nős: Szabó Etelka tanár. Gyermekei: Kálmán (1969), Gábor (1975). Tanulmányai:A győri Bencés Gimnáziumban érettségizik (1959), majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerez földrajz-történelem szakos középiskolai tanári diplomát (1966). Kartográfiai oklevelet (1970). Zenei tanulmányokat folytat a győri Konzervatóriumban (1957-61). Vezetői és szaktárgyi továbbképzések az ELTE-n és a Közgazdasági Egyetemen. Turisztikai-vendéglátóipari kurzus Svájcban (1992, 1993.) Munkahely: 1966-tól a ménfőcsanaki Gimnázium, Mezőgazdasági Szakközépiskola és Általános Iskola tanára.1970-től a győri Mayer Lajos Vízügyi Szakközépiskola tanára. 1975-től a Győr-Ménfőcsanak Általános Iskola igazgatója.1988 óta a győri Krúdy Gyula Gimnázium, Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet igazgatója. Igazgatói munkát segítő szaktanácsadó a Megyei Pedagógiai Intézetnél 1995-től, vezető igazgató a Budapesti Műszaki Egyetem Pedagógiai Tanszéke megbízásából 1994-től.

Kitüntetések: Kiváló Munkáért (1979, 1989.). Győr Város Emlékérme Győr Oktatásügyért (1992.)Győr Megyei Jogú Város Díszpolgára (2004.03.15.). Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt (2005.03.15.). Krúdy Emlékérem (2005.) Címzetes Igazgató (2004.) Hobbi:Természetjárás, zene. olvasás.  Cím: 9012.Győr, Hajnal út 3. Tel: 96/447-119

Ménfőcsanaki napszámosok. Baksa Kálmán a You Tube-on itt >

Csehy József életrajza

Csanakhegy, 1916. Július 30. - Ménfőcsanak 2007. Március 12.

Hegyalja, 1997. március

1916. július 30-án születtem Csanakhegyen. Szüleim egyszerű földműves emberek voltak. Elemibe a csanaki római katolikus iskolába jártam. A 4 osztályos középiskola elvégzése után, a győri Tanítóképzőben tanítói és kántori oklevelet szereztem, 1938-ban. Majd további tanulmányaim során a pécsi Tanítóképző Főiskolán magyar-ének szakos tanári képesítést kaptam.
Tanítói állást azonnal nem kaptam. Egy évig a győri vagongyárban bérelszámolóként dolgoztam. Hirtelen változás történt életemben. 1939. november elejét írtak akkor... Miklós Sára patonyi tanítónő öccse felkeresett. Közölte velem, hogy Csallóközben, Diósförgepatonyban tanítóra lenne szükség. Pár napig töprengtem, mit tegyek Összeszedtem okmányaimat, feladtam a diósförgepatonyi iskola címére. Postafordultával jött a levél, mehetek. 1939. november 19-én este, úgy 8 órakor döcögött velem a vonat a patonyi állomásra. Esett az eső, igen szomorú, ködös idő fogadott, senki más. Az állomás-vezetőtől érdeklődtem. Mondtam, mi járatban vagyok. Készségesen útba igazított. Keressem meg Gálffy Istvánné igazgatónőt! Szeretettel fogadott. Mivel későre járt az idő, sokat nem beszélgethettünk. Mondta, hogy elődöm Hervay családnál lakott, nagy megelégedéssel. Engem is fogadtak. Lakást, étkezést adtak. Havi 50 pengőt kértek. A község pedig 230 pengőt fizetett havonta. A fizetést csak évzáró vizsga után kaptam meg. Tíz hónapért 2300 pengőt. Ebből 500 ment Hervayéknak. A többiért egy öltözet ruhát, egy pár cipőt és egyéb apróságot vásároltam. Most is szívesen gondolok vissza a patonyi tanítványokra, kedves szülőkre.
Csak egy iskolai évet (1939-40) tanítottam Patonyban. Minden vágyam az volt, hogy közel kerüljek szülőfalumhoz. Tervem sikerült. 1940. szeptemberétől a kisbaráti r.k. elemiben, majd 1942-től szülőfalumban, a ménfőcsanaki bencés iskolában taníthattam Gergely Gyula bácsival, aki engem is tanított.
Innen hívtak be katonának 1943. július 1-én. A háború végén Ausztria területén orosz fogságba estem, 1945. szeptember 7-én, a Fekete-tenger román partvidékéről kerültem haza.
Tulajdonképpen innen kezdődött tanítói pályafutásom. 1950-ben feleségül vettem Pintér Erzsébet (Liza) helybeli tanítónőt, akinek nem csak családi életemben, hanem iskolai munkám során is igen sokat köszönhetek. Felsőbb osztályokban, főleg magyar nyelv és irodalmat tanítottam. A tanítás mellett vállalnom kellett 1945-től a község népművelési gondjait. Ezt a feladatkört társadalmi munkában 12 éven át láttam el. A megye aranyéremmel jutalmazta munkámat.
Igen szívesen emlékezem vissza a szép emlékű MSE futballcsapatra, akik között titkári és intézői teendőket végeztem Rendi Andor plébános elnöklete mellett. Legfontosabb munkám a tanítás, a nevelés volt. Bármennyire is igaz az ókori római közmondás: "Akit az istenek büntetnek tanítóvá teszik." Én ezt a büntetést szívesen vállaltam. A tanító a nemzet napszámosa volt és az is marad. Ezen a pályán nem lehetett meggazdagodni, de nem minden a pénz.
Amikor az élet alkonyán visszatekint az öreg pedagógus a megjárt útra, elém rajzolódik több száz tanítvány kedves arca, csillogó szeme, akik közül többen ezen a göröngyös pályán fáradoznak, akkor minden kárpótlást nyer.
Nehezen váltam el ménfőcsanaki iskolámtól, a jó kollégáktól. Éppen ezért nyugdíjazásom után még tanítottam: Tényő, Sokorópátka, majd ismét Ménfőcsanak.

Befejezésül szeretném megemlíteni 1988. szeptemberét, amikor tanítói oklevelem megszerzésének 50. évfordulóján, a győri Tanítóképző Főiskola dísztermében, a tanévnyitón átvehettem aranydiplomámat.
Ekkor adtuk át a stafétabotot az ifjú pedagógus nemzedéknek.

Köszönjük a fenti írást Zsilavi Fábiánné Jolikának.

Ecker János életrajza

Győr, 1788. okt. 6. – Győr, 1852. okt. 4.

Kereskedő, városi tisztviselő. Az ipar és kereskedelem fejlesztése mellett részt vett Győr színházi és zenei életében. A győri német színtársulat az ő fordításában adta elő 1846-ban Czakó Zsigmond Végrendeletét. 1823-tól 1852-ig vezetett német nyelvű naplójának 1847-től 1850-ig terjedő része kéziratban fennmaradt. Ugyancsak kéziratban maradt Theaterkritik c. színházi naplója, amelyben 1841-től feljegyezte a győri színházi és zenei eseményeket. Ménfőn volt nyaralója és pincéje, ahol többek között vendégül látta Anton Rubinstein zongoraművészt és Eduard Heindl bajor fuvolaművészt 1947-ben.  Nevét utca is őrzi Ménfőcsanakon. További információ itt és itt.

Galgóczi Erzsébet életrajza

Ménfő, 1930. augusztus 27. - Ménfőcsanak, 1989. május 20.

Középparasztcsalád hetedik gyermekeként született, Ménfőn. Szülőfalujában végezte az elemi iskolai tanulmányait, majd 1941-1945 között a győri nádorvárosi katolikus polgári iskolában tanult. Érettségijét a győri állami leánylíceumban szerezte, 1949-ben. Álma az volt, hogy a Színművészeti Főiskolán tanuljon, de ezt szülei nem engedték neki, ezért az ELTE Bölcsészkarára ment, amit hat hét eltelte után otthagyott. Dolgoznia kellett. A fiatal lány 1949. december 1-jétől a Győri Vagon és Gépgyárban a vasesztergályosok brigádját erősítette. Egy évvel később, 1950-ben a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége "Felszabadulás" c. pályázatán "Életünk a legboldogabb nékünk" c. elbeszéléséért első díjat kapott. Ez az elismerés felbátorította, s beiratkozott a Színművészeti Főiskolára, minek filmíró, majd dramaturgia szakon volt hallgatója, 1950-1955 között. Ekkor már bontogatta szárnyait, mert már a tanulmányi évek alatt, 1951-től tagja lett a Magyar Írók Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának. Munkája csakhamar kézzelfoghatóvá is vált, mert első elbeszéléskötete 1953-ban jelent meg. A főiskola utáni éveket a Művelt Nép c. lapnál töltötte, mint újságíró. Az ötvenes évek végén azonban kevés megbízást kapott, így a Budapest Filmstúdió dramaturgja lett, majd 1959-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. Ebben az időszakban elsősorban riportokat és szociográfiákat írt, melyek középpontjában általában a falusi élet történelmi átalakulása állt, vagyis a termelőszövetkezetek 1959-es általános megszervezése.
Munkájáért 1962-ben József Attila-díjjal tüntették ki, amivel később még kétszer megjutalmazták, 1969-ben és 1976-ban. A film is utolérte, hiszen 1972-ben bemutatták a "Félúton" c. kisregényéből készült filmet, négy évvel később pedig első tévéjátékát. A színházi siker sem kerülte el, mert 1970-ben játszották "A főügyész felesége" c. darabját Kecskeméten, ami az első színházi premierje volt. Emlékezetes volt a hét évvel későbbi győri színházi bemutatója is, amikor a "Kinek a törvénye" c. műve került színre 1977. február 18-án.
A hetvenes években már sikeres íróként tartották számon, többször sikerült külföldre jutnia, ahol előadásokat is tartott. Realista prózaírói munkásságáért 1978-ban Kossuth-díjban részesült. Egyik elbeszélésének címét kölcsön véve "kőnél keményebbé" kellett válnia ahhoz, hogy hosszú útját sikerrel tegye meg, és hogy az ötvenes-hatvanas évek ellentmondásos viszonyai között is az igazságkeresés megszállottja tudjon maradni. Bár akkoriban hirdették, hogy az alkotó minél közvetlenebbül ábrázolja a korabeli valóságot, ám ha ezt valaki komolyan vette, annak szembesülnie kellett a kéziratok visszaadásával, a "jóakaratú" cenzúrázással, és a politikai megbízhatatlanság vádjával. S hiába kapott háromszor József Attila-díjat, majd 1978-ban Kossuth-díjat, még a nyolcvanas évek közepén is előfordult, hogy félbehagyatták egy tévéjátékának a forgatósát, mert egyes felsőbb vezetők találva érezték magukat. Őt elsősorban a megélt jelenkor foglalkoztatta, ezért kellett rendszeresen tabukkal szembesülnie. 1980 után erőteljesen foglalkozott a politikával, hisz' 1985-ig Győr-Sopron megye 1. számú választókerületének országgyűlési képviselője volt. Pályája csúcsát a "Vidravas" c. dokumentumregénye jelentette, amely 1984-ben jelent meg, s nagy vihart kavart a magyar irodalmi és közéletben.
1987. január 31-én a Magyar Írók Szakszervezete elnökké választotta, a tisztségéről azonban szeptemberben lemondott. Írásait 30 nyelvre fordították, számos művéből készült film, tévéjáték, rádiójáték.  http://hu.wikipedia.org/wiki/Galgóczi_Erzsébet

77   Érdekességek Galgóczi Erzsébet életéből 

A ménfőcsanaki Galgóczi család története ezeken a lapokon olvasható.

 Adatok: SDT. Sulinet Digitális Tudásbázis

Pados József tanár életrajza

1916. március 24. Ménfőcsanak -1995. április 2. Balatonboglár

Győrben nevelkedett. A bencés gimnázium elvégzése után a Katolikus Királyi Tanítóképző Intézetben szerzett tanári diplomát 1936-ban. 1938 - 46-ig katona volt. Végig harcolta a II. világháborút. Mint a győri gyalogezred aknavetős századparancsnoka szerelt le 60 %-os hadirokkantként. Ezután szerzett magyar - történelem szakos tanári diplomát. 1946-ban a somogysimonyi iskola igazgatója lett, később Marcaliba került. Ezt követően a kaposvári Városi Tanács Művelődési osztályvezetője, majd tanácselnök-helyettese volt. 1966-ban Boglárra költözött. Először a középiskolai kollégium igazgatói, majd a középiskola igazgató- helyettesi posztját töltötte be.
Nagyon szerette tanítványait. Irodalmi színpadot vezetett, színjátszó pedagógusi – rendezői munkássága is kiemelkedő volt. Országos versenyeken arany és ezüst érmeket szerzett társulatával. Balassagyarmaton a nemzetiségi irodalmi versenyt nyerték meg. Bolgár irodalmi színpadi összeállítása Nagy László versfordításain alapult, a bulgáriai követségen keresztül szerzett eredeti dallamokat alkalmaztak az előadáson- és országos sikert arattak. Művészeti együttesével gyakran járta az országot.
Már győri diákkorában lelkes rajongója volt a 30-as években alakult "Márciusi Front" írótársaságnak melynek lapjában, az Új Pannoniában jelentek meg első írásai. Különböző álneveken írt. Novelláit felolvasták a Kossuth rádióban is. Írásait a pécsi irodalmi újságban és egyéb folyóiratokban közölték.
A Somogy Megyei Önkormányzat 1993. aug. 20-án Balatonboglár Művelődési díjjal ismerte el munkásságát. Eredeti információ itt.

Forrás.: Pados Józsefné szóbeli közlése  Fotó:Pados Józsefné tulajdona

Ráth Károly életrajza

Győr, 1829. február 28. - Győr, 1868. április 12.

Történész, levéltáros, az MTA levelező tagja. Iskoláit a győri evangélikus gimnáziumban, majd a pozsonyi ev. líceumban végezte (1841-1848). Első tanulmánya szülővárosa történetéről a Hazánkban jelent meg 1847-ben. Részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. A győri ifjúságból alakult 23. honvédzászlóalj katonájaként harcolt, hadnagy, főhadnagy, majd Kmetty György hadsegéde lett. 1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglalója a török hódoltságról írt értekezése volt. Írásait 1857-től rendszeresen közölte a Győri Közlöny. 1861-ben Rómer Flórissal együtt indította el a Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket. Vezető szerepe volt a Dunántúli Történetkedvelők Társulatának létrejöttében (1863), s jelentős szerepet játszott a Magyar Történelmi Társulat megalakításának előkészítésében 1861-ben, majd 1867-től Győr vármegye levéltárosa volt. Jelentős volt okmánykiadó tevékenysége is. A Hazai Okmánytár egyik elindítója (1865), főként a 4. és 5. kötet előkészítésében vett részt. Maradandó érdemeket szerzett a hazai történeti kutatások megindításában, a tudományos közélet szervezésében, levéltári források felkutatásában és közreadásában, Győr megye levéltári anyagának rendezésében. Az utóbbi munka során különösen a XVII. századi Győr megye gazdasági, társadalmi, politikai viszonyaira vonatkozóan folytatott máig is alapvető kutatásokat. Emlékére a Győr-Sopron Megyei Levéltári Igazgatóság Győri Levéltára és a Győri Városszépítő Egyesület 1986. július 25-én szobrot állított fel a levéltár bejáratánál, melynek alkotója Várady Lajos győri szobrászművész.

Sulyok Vince életrajza

Ménfő, 1932. július 7. - 2009. augusztus 9. Oslo

Középbirtokos parasztcsaládban született Ménfőn. A gimnáziumot 1944 őszén a győri bencéseknél kezdte, az egyházi iskolák államosítása után a Révai Miklós gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Az 1956-os forradalom alatt az egri Népújság főszerkesztője, az Egri és Heves Megyei Forradalmi Tanács tagja. A bukás után forradalmi tevékenységéért le akarták tartóztatni, de az utolsó pillanatban külföldre menekült. Norvégiában telepedett le.

Kint egyetemet végzett és az oslói Egyetemi Könyvtár főigazgatója lett. Noha a sors rákényszerítette, hogy idegen országban kelljen egzisztenciát teremtenie, emellett sajátos missziónak tekintette az emigrációt: Skandináviában képviseli és népszerűsíti a magyar kultúra értékeit. Mint történész és műfordító nagy szolgálatot tett a magyarságnak. Elkészítette 10 éves munkával a 700 oldalas monográfiáját Magyarország története és művelődése címmel, amelyben objektíven mutatja be az északi népeknek hazánk történelmét, kultúráját. Mint műfordító, költőink tucatjaival ismertette meg a skandináv olvasókat: Petőfi, Illyés, Pilinszky, Kányádi, Weöres, Csoóri, József Attila, stb. Ugyanakkor a legjelentősebb norvég költők, prózaírók alkotásait jelentette meg Magyarországon, mintegy kulturális hidat képezve a két nép kultúrája között. Sulyok Vincének több verseskötete jelent meg Nyugaton és Magyarországon is. Kevés olyan nyugati magyar költőnk van, aki a honvágyról, a hazáról, a szülőföldről olyan hőfokon tud vallani, mint ő. (további információ itt) A Magyar Napló pedig így írt 2003-ban itt. „Szerte nézett, s nem lelé honját a hazában” A KORTÁRS cikk Itt.   Megemlékezés a költő 75. születésnapáról itt.

Szávay Gyula életrajza

Zenta 1861. augusztus 29. - Budapest, 1935. május 1.)

Író, szül. 1861. Zentán. Jogi tanulmányainak elvégzése után Győrött városi szolgálatba lépett, majd előbb a győri, aztán a debreceni kereskedelmi és iparkamara vezető titkára, 1920. a budapesti kereskedelmi és iparkamara főtitkára lett. Közszolgálata mellett mint újságíró és szerkesztő is állandóan működött s negyedszázadon át elnöke volt a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének. 1923. kormányfőtanácsosi kitüntetést nyert. Irt gazdasági és történelmi dolgozatokat, ezek közül legjelentékenyebbek : Győr monográfiája s Amerikáról szóló tanulmányokat tartalmazó kötete (Túl a tengeren). Szépírói munkássága főként a líra terén gazdag. Számos verseskötete jelent meg (Első kötet ; Költemények ; Újabb verseskönyv ; Jucikától a lobogóig ; Vitézi énekek ; Csokonai köszöntése ; Az ezüstpohár ; A két leánder). Írt több drámát is, melyek közül Dózsa György c. tragédiája akadémiai jutalmat nyert. Géczy Istvánnal együtt írta Martinovicsok c. koszorúzott drámáját s Petőfi c. ünnepi játékát. Tagja a Kisfaludy-társaságnak s főtitkára volt a Petőfi-társaságnak. A családnak villája volt Csanakon, amelyet átalakítottak népfőiskolává, ma a bencés rend Árpád házi Szent Margit Evangelizációs központ épülete áll a helyén.      Forrás: Tolnai Nagylexikon

Egy vers Gárdonyi Géza tollából, amely a Szávay villa udvarán található kút "avatásáról" szól:

Szabady János Életrajza

Ménfőcsanak 1947. április 9.

Ménfőcsanakon született Szabady János szülőhelyének helytörténeti kutatásával az 1970-es évek végétől foglalkozik. Győri érettségi után főiskolán kereskedelmi-marketing képesítést szerzett, majd a mérlegképes könyvelői oklevelet is megszerezte. 1979-ben tagja lett a Széchenyi István Művelődési Központ Helytörténeti Klubjának. Kutatásai mellett folyamatosan jelentek meg helytörténeti, sporttörténeti publikációi. 1985-ben Győr-Ménfőcsanakon Helytörténeti Klubbot alakított, 1986-tól a Magyar Történelmi Társaság tagja. 1987-től TIT előadó, a Városi TIT elnökségi tagja. 16 éve a Ménfőcsanakért Baráti Kör ügyvezető elnöke, létrehozója 1987-ben Ménfőcsanaki Kertbarát Körnek, melynek jelenleg is titkára. Munkásságát 1989-ben Győr Város Arany Emlékplakettjével ismerték el. A Szülőföldünk megyei Honismereti pályázatokon több I, II, III. helyezést ért el. Kiemelkedő közéleti , helytörténeti, ismeretterjesztő tevékenységét Győr Megyei Jogú Város Közgyűlése "Szent László-érem" díj adományozásával ismerte el. Szabady János könyv alakban eddig megjelent kiadványai: 1. Győr-Ménfőcsanak Sporttörténete (1983); 2. "Hetvenöt év kék-fehérben" (a DAC története 1987) társszerző; 3. Tanulmányok Ménfőcsanak történetéből (1990) társszerző; 4. Ménfőcsanaki séta (2000); 5. Válogatás Győr és Ménfőcsanak kultúrtörténeti írásaiból (2004); 6. Ménfőcsanaki séta-második bővített kiadás (2005); 7. "Régi idők focija" - Szemelvények Győr futballtörténetéből (2006). Ménfőcsanaki történelmi kalauz. Szabadi János helytörténész Szent László Díjjal kitüntetett ménfőcsanaki polgár.

Forrás: Szabó József  Hazánk Könyvkiadó Kft ig

1943 - 2007 Biztosan kevesen tudják, hogy a nemrég elhunyt Sillai Lászlónak ménfőcsanaki kötődése is volt. Az országban elsőként működött tornaterem nélkül testnevelés tagozat, melyet az OTSH engedélyezett 1980-ban az évek óta tartó kiváló munka alapján .A Győri Dózsa elnöke Sillai László segítette és támogatta a tagozat megteremtését Baksa Kálmán az akkori iskolaigazgatóval együtt. Az atlétika mellett beindult a birkózás és a cselgáncs, majd a lövészet és a röplabda. A Győri Dózsa első testnevelés-tagozatos iskolája volt a Ménfőcsanaki Petőfi Sándor Általános iskola.

Első edzők:  Atlétika: Baksa Kálmánné; Birkózás, cselgáncs: Danyi László, Lövészet: Szalay Ferenc megyei szakfelügyelő, munkáját  Kisbakonyi László segítette, Röplabda: Mórocz József, Az első testnevelés tagozat osztályfőnöke: Kassai Jolán tanítónő, Testnevelő tanára: Baksa Kálmánné. Az első testnevelés tagozat 31 fővel indult.

Sillai László a Győri Dózsa versenyzőjeként Győr város első világbajnoki aranyérmét nyerte 1967-ben, Bukarestben. Visszavonulása után klubja ügyvezető elnöke lett, 2001-ben Pro Urbe Győr, 2006-ban Bauer Rudolf-díjat kapott. A világbajnokság megnyerése mellett kétszer volt vb-ötödik, Európa-bajnoki negyedik helyezett. Részt vett az 1968-as mexikóvárosi olimpián. Négyszeres kötöttfogású magyar bajnok (87 kg). Haláláig a Győri Dózsa társadalmi alelnöke volt. (A dobogó tetején a bukaresti világbajnokság győzteseként.)           A megemlékezést küldte Stoller László

Született: Győr, 1965. december 9

Legjobb eredményei: EB 5.hely, 2:37:54  1990 Split; VB 15.hely, 2:41:06  1993 Stuttgart; Olimpia 17.hely, 2:30:54  2000 Sydney.

Pályafutás: Nevelőedzője Baksa Kálmánné, a Ménfőcsanaki iskolában indított csoportot és készítette fel a gyerekeket a versenyekre. Judit többpróbázott,  mezei versenyeken és pályaversenyeken indult. A Győri Dózsa igazolt sportolója 1979-től. A középiskolás évek alatt Győrben Hollósi László csoportjában edzett. Ekkor lett először az ifi válogatott tagja. 800m-től a kismaratoni távokig versenyzett. 1987-től férje Földing Ottó az edzője. Az ő biztatására próbálkozott meg a maratonfutással . Eddig 63 alkalommal teljesítette a távot, ebből 18 alkalommal győzött. A világ öt földrészén indult versenyeken.

Család: 1988-ig Ménfőcsanakon él. Édesanyja, testvére családja ma is itt élnek. Juditék Győrbe költöztek, majd 1994-től Győrújbaráton laknak.

VÉN Lajos életútja és munkássága

Kalocsa 1939. augusztus 06.

Nős: felesége Sónyi Zsuzsanna tanár. Gyermekei: Erik (1967 ) és Csilla (1970 ), Unokái: Zsófia, Ayrton és  Jennifer

Pedagógiai diplomáit 1957-ben a Kalocsai Tanítóképzőben, 1960-ban a Pécsi Pedagógiai Főiskolán testnevelés és biológia szakon, 1962 Budapesti Testnevelési Egyetemen, 1972-ben Testnevelési Egyetem  szakedzői szakán szerezte kajak-kenu szak edzői képesítését. Edzői képesítései:  futball , kajak-kenu. ,  sí, Adományozott címe:  1974 Mesteredző

1962-ben  került Győrbe a kajak-kenu sport létrehozásáért. Két évet tanított a Zrínyi Ilona Gimnáziumban, majd 1964-ben a Bercsényi Miklós Szakközépiskola és Gimnázium tanára lett. 1980-tól 2003 –ig nyugdíjazásáig az iskola igazgatóhelyettese. 1978 -tól 2003 -ig a Magyar Testnevelési Egyetem Továbbképző Intézetének tanára a Rába ETO-nál vezető edző,1976-86 között a Magyar  Kajak-kenu Válogatott keret edzőjeként dolgozik. Szövetségi edzőként résztvesz1976-ban  Motreálban, 1980- ban a Moszkvai  olimpián 1986-ban az Amerikai Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának felkérésére az amerikai női válogatott felkészítését irányította. Tíz évig a Magyar Kajak-kenu Szövetség edzőbizottságának tagja, városi K ajak-kenu Szövetség elnöke. OKSB tanácsadója. Szakirodalmi tevékenysége: Rendszeresen jelennek meg cikkei  és tanulmányai a szaksajtóban. Egyik legjelentősebb munkája „Sportiskolai tanterv” amelyből 10 éven keresztül folyt az oktatás.

Akikre büszke : az általa nevelt Magyar Bajnokokra , Ifjúsági világbajnokokra,, felnőtt Világbajnokokra, Olimpikonokra, olimpiai ezüstérmeseire és arra a 108 diákjára akik vagy a testnevelő tanári  vagy a sportvezetői pályát választották és arra a több ezer gyerekre akik a vízi telepen megfordultak és az ott tanultakat kamatoztatva váltak sikeres emberekké az életben.

Legjelentősebb kitüntetései: 1976 Magyar Népköztársaság Sportérdemérem Arany fokozata; 1980 Magyar Népköztársaság Sportérdemérem Arany fokozata; 2003 PRO URBE  Győr díj; 2003 Magyar Köztársaság Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium Bay Béla életmű díj. Számára ez a legfontosabb, mert ezen a következő ajánlás áll: „Vén Lajosnak ,aki a rábízottakat óvatos kézzel és nagy szeretettel ,kitartással és okossággal a rájuk váró küzdelmekre felkészítette és azok megvívásában hű társuk volt.”

Már nem edzősködik, de hobbiként is a sportot választotta: sí-, vízi-, kerékpáros túrákat szervez fiataloknak.  Cím: 9012 Győr-Ménfőcsanak Mandula u.22  96/ 449-413

Köszönjük az adatokat Vénné Zsuzsa asszonynak.

Kérjük küldjenek ajánlást, hogy minél hosszabb legyen ez az oldal: itt születtek, éltek, élnek. Ménfőiek, csanakiak.