ménfőcsanak történelme múlt jelen jövő látnivalók feltárások

Ajánlott linkek

Német szótár

Angol szótár

Európai unió térképe

Ménfőcsanak történelme:

Győr elővárosa, az M1-es autópályától délre, a 83-as és a Győr-Pápa-Szombathely vasút mentén fekszik, a Bakony és a Kisalföld találkozásánál. 1934-ben három falu (Csanakfalu, Csanakhegy, Ménfő) egyesítésével nagyközségi rangra emelkedett. 1971-től Győr IX. kerülete. Kedvező földrajzi helyzete miatt már igen régen lehetővé tette az ember letelepedését. Napjainkban is előkerülnek a Rába-folyó iszapjából a kőkorszaki ember jelenlétét bizonyító kőeszközök. A középső bronzkor 'mészbetétes kultúra népe' itt hagyta a szépen munkált kagylóhéj porával díszített cserépedényeit. Különösen gazdag kelta és római emlékekben Egész kelta falut, - kutastól élelmiszertárolóval, kovácsműhellyel tártak fel és temettek el újra az új utak alá. Ha erre visz a látogató útja, gondoljon arra, hogy rajta kívül már évezredekkel ezelőtt itt jártak a rómaiak, longobárdok, avarok és a honfoglaló magyarok. Aki Ménfőcsanakon jár, a népek országútján jár.

A magyarok betelepülése után írott forrásokból ismerjük: neves császárok királyok, hadvezérek voltak a vidék "vendégei". 1044-ben III. Henrik német császár jött Szent István király utódának Orseoló Ménfői csata Péternek segítségére Aba Sámuel magyar király ellen a trónviszályt eldöntő ménfői csatába (1044. július 5-én Aba Sámuel serege elveszítette a csatát). IV. Béla király a ma Királyszéknek nevezett dombon (Győr felől az autópálya alatt a városrészbe érkező a Győri út jobb oldalán találja) amely alatt egy kelta királyné nyugszik, tartotta 1244-ben a környék nemeseinek az ítélőszéket. I. (Nagy) Lajos és Zsigmond uralkodása idején sokáig nádori részországgyűlések, majd köznemesi közgyűlések színhelye. 1598-ban a ménfői dombok között bújt el és indult Győr visszavételére Pálffy Miklós és Schwarczenberg Adolf tábornagyok serege. A török kort idézi a ma már csak nevében fennmaradt- Világosvár, a győri vár elővára, ahonnan tűzjelekkel jelezték az ellenség közeledtét. 1683-ban Kara Musztafa az utolsó török hadjáratban Bécs ellen vonulva pusztította el a vidéket. 1704-ben a koroncói csatában Forgách Simon, Rákóczi tábornagya és Heister, a német császár generálisa vívott csatát. Ekkor Ménfő ismét elpusztult. Lakói a védettebb, dombos terület peremén telepedtek le. A népmonda emlékezni vél II. Rákóczi Ferencre is, akinek itt tartózkodásának emlékét korábban fa (Rákóczi fa), ma kőoszlop hirdeti a Kuruc út végén. Errefelé jöttek Napóleon hadai a Kismegyeri csatatérre, a csanaki domboldalon a templom fölött irányította Jenő olasz alkirály a csatát. A szőlőhegyben lévő Ecker villának pincéjében rejtették el Napóleon elől a herczogenburgi apátság kincseit. Az 1848/49-es szabadságharc utolsó dunántúli ütközete a ménfői vasútállomás körül volt, a győri csata részeként. Az 1849. június 28-án ellenséges ágyúgolyótól elesett Szabó János huszárszázados Virághalmi Ferenc által állított emlékművét - Koroncói úton a vasútállomás előtt - gondosan ápolja az utókor.

Ménfő, Csanakfalu és Csanakhegy története (Dr. Borowsky: Győr Vármegye és Győr monográfiája )

75 éve egyesült Csanak-falu, Csanak-hegy és Ménfő. A Ménfőcsanakért Baráti Kör és Helytörténeti Klub Szabady János tollából a Hegyalja c. lap oldalán idézi fel az egyesülés történetét, körülményeit, az érdeklődésre számítható eseményeket. Az ősz folyamán helytörténeti előadással is emlékezni kívánnak az évfordulóra. (2009.06.30.)

Ménfő, a sokoróaljai hegyek alatt fekvő magyar kisközség, 148 házzal és 888, nagyobbára római kathalikus vallású lakossal. Postája helyben van, szintúgy távírója és vasúti állomása is. Egyike a legrégibb megyebeli községeknek, megy Kézai krónikája szerint 1170 körül Konrád királyi jobbágy birtoka volt, ki azt négy unokájára és Szentmárton egyházára hagyta. Ebben az időben Mefu, néhol Mensow volt a neve. Korábban népes falu, azután puszta és szőlőhegyközség, de újabban ismét község. 10044. július 5-én színhelye volt a Péter és Aba királyok alatt vívott nagy csatának. Az e csatában elesett sok német harczos után hosszú ideig "Veszett német" volt a neve. 1250-ben villa Menfu alakban találjuk említve. 1412-ben Laky György egy résznek a zálogbirtokosa, a XV. század végén pedig már a Pokyaknak is van itt némi részük. Ez időtájt a Gara család is egyik zálogbirtokosa. 1430-ban possessio Meenfw alakban találjuk feljegyezve. 1460 körül a Szentgyörgyi grófok szerezték meg Ménfőt, a Pokyaknak egyéb birtokaival együtt, de a Poky családbeliek ellentmondottak, sőt a birtokokat a Szentgyörgyiektől el is foglalták. 1517-ben Szapolyai János az ura. 1609-ben már az elpusztult helyek között van felsorolva és alig települt meg újra, a török ismét felégette, később pedig Heister hadai égették és dúlták fel. A XVII. század első negyedében Czobor György is birtokosa volt, sőt a vármegyei levéltár adatai szerint, a győri jezsuiták is. 1615-ben a vármegye a ménfői hegy legmagasabb pontján váracsot építtetett, s ennek Világosvár volt a neve, de a törökök lerombolták. Helyét, melyen most kereszt áll, máig is Világosvárnak nevezik. Az újabb korban a gróf Esterházyak lettek az urai, 1817 óta a Bezerédj család inscriptionalis birtoka és 1890 óta tulajdona. A régi nemesi kuriát 1804-ben gróf Esterházy Pál építette. A községben csak kápolna van. Az itteni szőlőterületet lassanként rekonstruálják. A sokorói domboknak ez a lejtője különben régóta a győriek kedvelt nyaralóhelye.

Csanakfalu, magyar kisközség, a győr-fehringi vasútvonal mentén, a Marczal folyótól félórányi távolságban, 69 házzal és 399 római katholikus vallású lakossal. Plébániája 1787-ben keletkezett. Vasúti állomáshely, postája Ménfőn és távírója Kismegyeren van. A győriek kedvelt kiránduló helye; számos előkelő győri polgárnak van itt csinos nyaralója és szőlőbirtoka. Már 1216-ban, III. Incze pápa bullájában villa Chonuk néven falu. A szentmártoni apátság ősi birtoka,mely a török világban behódolt és 1617-ben majdnem egészen elpusztult. Alig kezdett ismét telepedni, az átvonuló török hadak ismét elpusztították. Később, 1729-ben németeket telepítettek ide. A község csak a legújabb korban magyarosodott meg teljesen. 1727-ben és 1729-ben Chonak faluban mindössze nyolcz jobbágyot írtak itt össze. A községben Hilbert Károly országos képviselőnek gőzmalma van. 1863-ban a falu nagyobb része leégett. Határában áll a történelmi nevezetességű Királyszéke nevű halom, ahol a győri és komárommegyei nemességgel hajdan királyi, nádori és megyei gyűléseket tartottak, mint többek között Konth Miklós nádor 1351-ben, és Gara nádor 1375-ben és 1386-ban, valamint Ilsvay nádor 1394-ben

Csanakhegy, magyar kisközség, Csanakfalu szomszédságában, körjegyzőségi székhely, 240 házzal és 1072, nagyobb részben római katholikus vallású lakossal. Postája Ménfő, távírója Kismegyer, legközelebbi vasúti állomása Csanakfalu és Ménfő. Kezdettől fogva Csanakfalu sorsában osztozott; itt laktak az apátság szőlőművesei. 1635-ben a győri jezsuitáknak is volt itt nagyobb szőlőbirtokuk. A múlt század elején Csanakhegy községnek 900 lakosa volt. A csanaki szőlők jóízű bort teremnek. A lakosok nagy része Győrött piaczi henteskedést űz. A község határához tartozó, ú.n. Rákóczi-dűlőn álló fát a lakosok Rákóczifának nevezik és mindenféle hagyományt fűznek hozzá, melyeknek azonban alapjuk nincsen.

Látnivalók

Bezerédj-kastély

Esterházy Miklós nádor 1626-ban második feleségének - Bedegi Nyáry Krisztinának - testvéreitől vásárolta meg Ménfőt. Azonnal zálogba adta a pápai kapitányának, gróf Csáky Lászlónak, ő pedig Bezerédj-kúria (köznyelven kastély) továbbadta a győri jezsuitáknak. Feltételezzük, hogy ők szorgalmazták a kápolna építését 1670-es években. Időközben a Tata-gesztesi uradalomhoz csatolták a ménfői pusztát. A kastély építése idején az uradalom tulajdonosa gróf Esterházy Ferenc. Birtokain 1770 - és 1774. között nagy építkezések voltak, így Ménfőn is. Feltehetőleg a ménfői puszta igazgatására kialakított uradalmi épületekkel együtt épült a kastély is copf stílusban. Mai formáját XIX. század elején nyerte a klasszicista feljáró megépítésével. I. Bezerédj Ignác az Esterházy család jószágkormányzója (Hétszemélyes tábla egyik bírája, a Királyi Kúria nagybíráinak egyike, királyi tanácsos,a Szent István-rend lovagja) 1812-ben három nemzedékre ingyen használatra kapta a ménfői pusztát, amit utóda Bezerédj István 1888-ban megvásárolt. A kastély a nevét az utolsó birtokosától nyerte. Építészetileg helyesebb kúriának nevezni, a kastély elnevezést a ménfői nép adományozta az épületnek. A kastélyt minden háború alatt kifosztották. Sorsa 1945. után viszontagságos volt. Legtovább a Rába gyár használta munkásszállásnak. 1955-ben, amikor az utolsó tulajdonos Bezerédj unoka, Denk Gusztávné kitelepült Ausztriába, lemondott az állam javára a kastélyról. Az épület felújítása után 1988-tól a közművelődést szolgálja. Itt kapott helyet a könyvtár és 1991-ben Galgóczi Erzsébet Emlékszoba: (Címe: Győr, Győri u. 94.) A Kossuth-díjas írónő emlékére 1991-ben nyílt állandó kiállítás. A XVIII. században épült Bezerédj-kastélyban (177o-1774-között voltak a nagy építkezések Ménfőn... s valójában a XIX. században fejezték be a kúriát) található emlékszoba az írónő hagyatékából létesült, amelyet a család adományozott Győr városának és az írónő szűkebb hazájának, Ménfőcsanaknak. A kiállítás bemutatja, miként vált a parasztszülők gyermeke elismert íróvá.

Bezerédj-kápolna: Az első templom 1311-ből való, amikor Baráti Márton mester és fiai szőlőültetésre adtak engedélyt, kikötésük volt, hogy termőre fordulásuk után a tizedet a ménfői Szent Szűz tiszteletére épült egyháznak adják. Az 1748-as egyházlátogatási jegyzőkönyv említi, hogy a templom 70 éve épült. Így az építési ideje 1678. Ezt az időpontot támasztják alá legutolsó újjáépítéskor előkerült téglák évszámai is. 1790-es években megnagyobbították. 1809-ben Napóleon katonái lovaikat kötötték be. A XIX. század második felében a Bezerédj család átveszi a kegyúri jogokat. A templom alá kriptát építtetett. Ez lett a család temetkezési helye. A ménfői templom (1948) megépítése után osztozott a kastély sorsában, szinte romos állapotba került. 1990-ben a Győri Városszépítő Egyesület kezdeményezésére helyi összefogással ismét újjáépítették. Jelenleg közművelődési célokat szolgál: hangversenyeket, kiállításokat, polgári házasságkötéseket tartanak benne.

Adatok: Galgóczi Károlyné info@bezeredj-kastely.hu

További írást találtam a Bezerédj-kápolnáról a Weddings on-line esküvői magazinban:

GYŐR- MÉNFŐCSANAK, BEZERÉDJ KÁPOLNA

Ménfőcsanakon a volt Bezerédj-úrilak parkjában fazsindelyes kápolna áll. A szájhagyomány szerint Ménfő egykori ura, az Esterházy hercegi család emelte, a birtokain épített tíz kápolna egyikeként.

1817-től Ménfő a Bezerédjek birtoka lett és a kápolna földesúri kápolnaként, kriptája pedig a család temetkezési helyeként szolgált. A kápolnát 1949-ig, templomuk felépítéséig a ménfői római katolikus hívek is használták. Ezt követően Mindenszentekkor és a kápolnai Mária-

Magdolnai búcsú napján volt itt istentisztelet. Az épület felújítására széleskörű összefogással 1990-ben került sor. A helyszín érdekessége, hogy a kápolna falai polgári esküvőnek is adtak már helyet!

* WEDDINGS * beszámolók itt kötött házasságról:

Nagy Andrea és Finta Csaba, 2004. augusztus 28, 18:45 óra

Az alábbiakat a Múlt-Kor történelmi portálon találtam: www.mult-kor.hu

Feldolgozzák a kelta temető leleteit Győr-Ménfőcsanakon

2004. január 15.

A győri Xántus János Múzeum szakemberei megkezdték a Ménfőcsanak határában feltárt kelta temető tárgyi emlékeinek feldolgozását. 2003 őszén ugyanis koporsós temetkezés nyomaira bukkantak az i.e. 3. századból.

Egry Ildikó a győri Xantus János Múzeum régészeti gyűjteményének munkatársa elmondta, a csontvázas sírokat mélyre ásták, ennek köszönhető, hogy épek maradtak a sírmellékletek, Egry Ildikó, Xántus János Múzeum amelyek a régészeti emlékek datálásához adnak támpontot.

A kelta férfiakat fegyverzettel temették el, a csontvázak mellett megtalálták a vaskardot, a pajzsot, a lándzsákat, de előkerültek birkanyíró ollók, kések és egyéb munkaeszközök is. A női sírok ruhatűket, bronz karkötőket, bokapereceket, pasztagyöngyöket rejtettek.

A sírokból nagyméretű kerámiaedények is felszínre kerültek. Közülük többnek a magassága a fél métert is meghaladja. A sírokba szánt cserépedényeket nem égették ki a kelták úgy, mint a használati tárgyaikat. A rossz kiégetés miatt mállékony anyagot a restaurátorok speciális anyaggal itatják most át, amely az agyagot megszilárdítja. A kelták korongolták kerámiáikat. Készítőik kedvelték a mai bormérőkhöz hasonló, úgynevezett lencseformát. Többféle korsó is egykori gazdája mellé került. Általában díszítetlenek, csupán elvétve jelenik meg a pontkörös bepecsételt díszítés. Egry Ildikó, Xántus János Múzeum

A ménfőcsanaki lelőhelyen a volt TSZ-kertészet és a Savanyítóüzem mellett a Kárpát-medence egyik legkorábbi kelta temetőjének részletét Uzsoki András kezdte feltárni. Azóta a sokáig használt temetőnek még jó pár sírját sikerült megmenteni.

Az ásatást a jövőben is folytatni szeretnék, mivel a ménfőcsanaki az ország egyedüli legnagyobb ilyen korú és egységében vizsgálható, modern régészeti eszközökkel feltárt temetője, ahol i.e. 2. századból való hamvasztásos sírokat is rejtett a föld.

Kelta temető A tárgyi emlékeket a téli hónapokban restaurálják, majd kiállításon mutatják be. A sírokról pedig teljes körű dokumentációt állítanak össze a régészek.

A kelták majd fél évezreden át éltek Magyarország területén. A több hullámban történt kelta hódítás során i.e. 400 táján érték el nyugat felől ezt a területet az első beköltözők.

Az i.e. 4. századtól már jelentősebb a kelta népesség ezen a tájon és megérik a római hódítást is. A kelta falvak a római légiók ellátását szolgálták.

Egry Ildikó elmondta, még keresik azt a falut, amelynek lakói a ménfőcsanaki temetőben kerültek végső nyughelyükre.

Eredeti cikk itt.

Ménfőcsanak múltja, eszközei, képekben:

Ménfőcsanak néprajzi történelméhez tartozik a "Dikó".

Dikó – csuhéval beszőve, Ménfőcsanak (Győr-Sopron megye). Takács József parasztgazda készítette saját használatra, 1950 körül (Néprajzi Múzeum, Budapest, ltsz. 69.49.1)

A dikó leírása itt.

Ezt a levelet az "Ezen a napon történt" internetes oldalon találta Ungor Lenke. Köszönöm, hogy megosztotta velünk.

1044 Július 5. (963 éve történt)

A Győr közelében fekvő Ménfőnél megütköztek III. Henrik német-római császár és Aba Sámuel magyar király hadai. Árulás következtében Aba Sámuel megsemmisítő vereséget szenvedett, majd nem sokkal ezután megölték.

Aba Sámuel 990 körül született a Mátra-vidéken, egy, a magyarokkal szövetséget kötött kabar törzs fejedelmi családjából származott. Egyes történeti források szerint Szent István húgát vette feleségül, más forrás szerint Szent István unokaöccse volt, mivel apja Géza fejedelem leányát vette feleségül. Elnyerte a nádori méltóságot, vezette a király hadait a lengyel fejedelem elleni háborúban. Támogatta a kereszténységet, kolostorokat alapított. Valószínűleg ő is felesküdött István király halálos ágyánál a trón örökösére, Orseolo Péterre. Péter király azonban népszerűtlenné vált, mivel a magyar főurak és főpapok tisztségét szinte mindenütt idegenekkel töltette be. Megszegte Szent Istvánnak tett ígéretét is, mert háziőrizetbe vétette az özvegy Gizella királynét, elvette javait és zár alá helyezte birtokait. 1041-ben Aba Sámuel vezetésével űzték el Pétert, aki Regensburgba menekült és III. Henrik német-római császártól kért segítséget. 1042-ben Aba Sámuel csellel magához hívta és bunkósbottal agyonverette az 50 legtekintélyesebb ellenzéki főurat. Ezzel szembe került Gellért püspökkel, aki 1044-ben Csanádon a húsvétra tervezett koronázását megtagadta, a hatalommal szembeszállva megjósolta a pogánylázadást, a király halálát és saját maga vértanúságát. Aba Sámuelt mégis megkoronázták, és hatalma megvédése érdekében háborút indított III. Henrik ellen. A császár Péter megsegítésében jó alkalmat látott arra, hogy kiterjessze uralmát Magyarországra is, ezért 1044-ben Aba Sámuel ellen küldte hadseregét. Július 5-én a Győr vármegyei Ménfőnél került sor a döntő ütközetre, ahol Aba Sámuel árulás miatt elvesztette a csatát. Menekülés közben fogságba esett és megölték. Az általa alapított sári (ma: Abasár) monostorban temették el. Amikor néhány év elteltével felnyitották a sírját, a hagyomány szerint begyógyulva találták a sebeit. Mondák szövődtek alakja köré, a nép majdnem szentként tisztelte.

Részletes leírás a kor akkori történéseiről: Szilágyi: A Magyar Nemzet Története lapjairól.

1848-49-es forradalom és szabadságharc győr-ménfőcsanaki eseményei

Nagy Zoltán történész feldolgozása alapján

Részletes leírás itt.